Magyarországi vizes barlangjainkat bemutatva választásunk ma a Miskolctapolcai-tavasbarlangra esett. A múlt alkalommal a Balaton-felvidéki Tapolcáról, és annak tavasbarlangjáról volt szó. Hogy mi a közös a két helyben? A melegvizes forrás. Nem véletlen a helységnevek hasonlósága sem, ugyanis a Tapolca szavunk a délszláv eredetű „topl”, magyarul „meleg”; vagy „toplica”, azaz „melegvíz” szóból eredeztethető.
A Miskolctól délnyugatra felszínre törő forrás melegvizű, mintegy 30 fokos. A helyiek hagyománya szerint ebben lubickol a tapolcai fehér kígyó is, de ez inkább a víz gyógyhatására utalhatott, semmint egy valódi legendás állat megfigyelésére. Ha már legenda, akkor térjünk ki kicsit a barlangfürdő eredetére is. A legtöbb történet az 1711-es esztendőt említi, amikor is a görömbölyi apát közbenjárására kiépítettek egy kis fürdőt fogadóval, de még a barlangon kívül. Újabb kutatások azonban azt feltételezik a barlangfürdő bejáratánál álló egykori bencés apátság romjai alapján, hogy ennél korábban, már a 14. században is ismert és használt lehetett a fürdő, amelynek különlegessége, hogy a karsztvíz alacsony sótartalma miatt korlátlan ideig lehet benne fürdőzni.
A barlang keletkezése is hasonló a dunántúli névrokonáéhoz: a források vizét a Bükk gyomrában tározott csapadékeredetű karsztvíz biztosítja, amely a mélybe szivárogva felmelegszik. A barlang falát alkotó triász (~220 millió év) korú mészkőben az alulról feltörő meleg vizek sok üreget alakítottak ki, amelyek egy része megsemmisült a térségben folyó bányászat következtében.
A miskolctapolcai fürdő történetéhez hozzá tartozik egy geológus nevének említése is: Pávai-Vajna Ferenc 1928-ban felhívta a figyelmet a tapolcai vizek jó minőségére, mind gyógyhatásuk, mind ivóvízminőségük szempontjából. Végül 1934-ben hivatalosan is fürdőhellyé minősítették Tapolcát, azonban a barlangfürdőt csak 1959-ben hozták létre.
Fénykép: www.termalfurdo.hu
