A barlangok egy különleges fajtája a lávacső, amely geológiai léptékkel mérve egy szempillantás alatt jön létre. Ez az szempillantás lehet egy néhány hetes, vagy akár egy-két éves időtartam is, csupán egy vulkánkitörés szükségeltetik hozzá. A legtöbb lávacsövet a lassan folyó ún. pahoehoe láva alakította ki. A láva felszíne a hűvösebb levegővel érintkezve lehűl, megszilárdul, és egy olyan bőrszerű réteg képződik rajta, mint amilyen pl. a puding felszínén is. A már lehűlt felső réteg alatt azonban forró anyag van, ami lassan, szirupszerűen folydogál az alacsonyabb térszín (erózióbázis) felé. Ennek eredményeként mögötte alagutak, lávacsövek jönnek létre, gyakran kiterjedt hálózatot hátrahagyva. Az így születő barlangok méretét a benne folyó láva tömege, sebessége és eróziója határozza meg.
Európában megfigyelhetünk lávacsöveket pl. Izlandon, az Azori-szigeteken, a Kanári-szigeteken, vagy akár Olaszországban is. Ezek közül a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigeteken található a Túnel de la Atlántida, avagy magyarul Atlantisz alagútja, ami a világ leghosszabb ismert tenger alatti lávacsöve. Ez a Cueva de los Verdes lávacső víz alatti része a Lanzarote szigeten, amely a Kanári-szigetek legkeletibb, legészakibb, és legidősebb szigete. Az 1500 méter hosszú cső mintegy 20 000 évvel ezelőtt alakult ki, amikor kitört a Monte Corona vulkán.
Ha valaki szeretné megnézni, és ezért búvárkodásra adná a fejét, a természeti képződmények mellett a vizek élővilágát is megcsodálhatja, amely rendkívül gazdag, számtalan különböző halfaj, kagylók, rákok, teknősök és korallok is megfigyelhetők a szigetet körülvevő számos hajóroncs mellett.
kép: https://www.lanzarotecaves.com/tunel-de-la-atlantida/
