Mai vízalatti barangolásunkkal Mexikóba látogatunk, pontosabban a Yucatán-félsziget egykori okkerbányáiba. Az okker egy vasban gazdag ásványi anyag, amely ezen a lelőhelyen nagyon jó minőségű, mert kevés szennyeződést tartalmaz és nagyon finom szemcseméret jellemzi. Ezen tulajdonságok miatt könnyen átadja élénk színárnyalatait mindennek, amihez hozzáér.
A lelőhely felfedezése a véletlennek köszönhető. Egy barlangfelmérő osztály diákjai a Sagitario barlangrendszerben való merülés közben észrevettek egy korábban fel nem tárt alagutat. Azóta a búvárok mintegy 600 órányi merüléssel közel 7 kilométernyi földalatti járatot térképeztek fel, három különálló barlangrendszerben. Ezek a mára víz alá süllyedt barlangok betekintést engednek Amerika néhány első lakosának életébe, hiszen az említett járatok a kontinens legrégebbi bányái közé tartoznak. A radiokarbon kormeghatározás szerint mindhárom bányát közel ugyanakkor, 10-12 ezer évvel ezelőtt használták és mintegy 2000 éven át folyhatott itt az okker bányászata. Ez magyarázatot adhat arra is, hogy miért találtak már legalább tíz ősi csontvázat a mára víz alá süllyedt víznyelőbarlangok szűk, kanyargós labirintusaiban.
A víz, amely mintegy 8000 éve törhetett be a barlangokba, az utolsó jégkorszakot követő tengerszint-emelkedés közepette, tökéletesen konzerválta az egykori emberi tevékenység nyomait: A terem padlóját gödrök tarkítják, és szétszórva törött cseppköveket látunk, amelyeket rögtönzött kalapácsként használhattak. Megmaradtak a barlangot egykor megvilágító tüzek nyomai is, és a bányászok útját jelző rendezett sziklakupacok (úgynevezett kőhalmok) is. Az egykori bányászati alapelveket is megismerhetjük ilyen módon. A bányászat addig tartott a lerakódások mentén, amíg az okker el nem apadt. Ezután a bányászok oldalirányba mozdultak, hogy újabb gödröt ássanak. Ez arra utal, hogy megértettek néhány olyan geológiai alapvetést, amelyeket sokkal később, csak az 1600-as évek közepén fogalmaztak meg. És hogy mire használták az okkert? A régészeti emlékek világszerte számos szakrális és gyakorlati felhasználásról tanúskodnak, úgymint halotti rituálék, barlangfestés, de bőrcserzésre, szúnyogriasztónak, sőt még naptejnek is használták eleink ezt az egykor igen értékes nyersanyagot.
A kutatók több tízezer fényképet készítettek azzal a céllal, hogy 3D-s modellt építsenek a helyszínről. Amennyiben a barlangok használatával kapcsolatos jövőbeli kutatások fellendülnek, egy búvárrobot hatalmas segítség lehet a helyszín feltérképezésében és a régészeti helyszín megörökítésében.
Fénykép: Reuters
