Sorozatunk a lengyel Kowary városának közelében lévő egykori uránbányákról a végéhez ért. Ígéretünkhöz híven ebben a részben arról lesz szó, hogy miért számít a bánya jelenleg is földtani veszélyforrásnak.
Az egykori bánya manapság is valós veszélyforrás, ugyanis a bányászott ércet egy urániummalomban őrölték és lúgozták ki az urán kivonása végett. Az üledéket iszapként egy ülepítő tóba szivattyúzták, ahol az a mai napig van. Emlékszünk még az ajkai vörösiszaptározó átszakadására? Ebben az esetben a tényleges kőzethulladék szerencsére egyáltalán nem jelent problémát. Ugyanakkor problémát jelenthet az ércek oxidálódása és mérgező anyagok felszabadulása, amelyek a szivárgó bányavizekkel bemosódhatnak a felszín alatti vizekbe, ahonnan aztán a csapvízbe is bekerülhetnek. Problémát jelenthetnek az uránérc kis maradványai, amelyek radioaktív sugárzást bocsátanak ki. Az egykori bányában, amelyet ma turista látványosságként használnak, és ahol különböző szárazföldi és vízalatti túrákat szerveznek, nem véletlenül helyeztek el számtalan sugárzásmérő berendezést. Ezek folyamatosan monitorozzák a háttérsugárzás szintjét. Gondot okozhatnak továbbá maguk a bányában szivárgó vizek is, amelyek a vízzel mobilis elemeket és vegyületeket elszállítják, ezzel veszélyt jelentve a felszíni és felszín alatti vizekre egyaránt.
A felszín alatt, az egykori függőleges aknában alámerülve a búvárok egyébként 12 szintet ereszkedhetnek lefelé, több, mint 500 métert megtéve. Útközben alagutak nyílnak az akna falából 30 m, 70 m, 110 m és 150 m mélységben. Mind az aknában, mind az alagutakban rengeteg fatörzs „hever”, amelyet az instabil mennyezet alátámasztására használtak. Az alagutak alját szürke por borítja, amely a leomló palából származik. Ez a por radioaktív, hiába van esetleg a víz alatt. Így egy búvárrobotot leküldeni mindenképp kisebb kockázat, mint emberéleteket kockáztatni, és talán hasonlóképp izgalmas is.
Fényképek: www.kopalniapodgorze.pl; www.bigblue.reblog.hu
