Kis magyar tengerszemek – 2. rész
Az Aggteleki Nemzeti Park területén maradva a hazai „tengerszemek” sorozatban ezen a héten a jósvafői tengerszemet mutatjuk be. Ez a smaragdzöld tavacska mesterségesen jött létre 1942-ben. Kessler Hubert, a Baradla barlang akkori igazgatója duzzasztatta fel a Jósva karsztvizet adó forrást, hogy a barlang világításához szükséget áramot biztosíthassa. Essen szó röviden a Baradláról is, ha már ennek a barlangnak köszönhetjük ezt a páratlan tavacskát északkelet Magyarországon! A Baradla a legrégebben kutatott cseppkőbarlangunk, amelynek neve feltehetően a szláv eredetű „bradlo” = sziklaszirt szóból származik, amelynek többesszáma a „bradla”. Korábban az Aggteleki-cseppkőbarlang néven volt ismeretes. A barlang teljes neve egyébként Baradla-Domica-barlangrendszer, mert van egy néhány km-es szakasza, ami átnyúlik Szlovákiába, és az a rész ott Domica-barlang néven fut. A barlangról még lesz szó a későbbi fejezetekben, azonban most térjünk vissza a jósvafői tengerszemhez!
A Jósva-forrást már korábban is áramellátásra használták, a Klein család 1840-ben malmot, illetve villanytelepet működtetett róla. Később (1917-től) ezt használták az egész falu áramellátásához is. A „Jósva” egyébként szintén szláv eredetű szó, jelentése égerfákkal szegélyezett vízfolyás. A forrás karsztvíz lévén állandó hőmérsékletű, azonban igen hűs, hőmérséklete mintegy 10 °C. Jelenleg ez Magyarország legnagyobb hozamú forrása, percenként 7-8000 liter vízzel táplálja a Jósva-patakot.
Egy búvárrobot gyönyörű felvételeket készíthetne a smaragdzöld vízben, esetleg a betonmederben vágtató patakban. A helyszín egyébként könnyedén megközelíthető, Jósvafő településen a Tengerszem Szállót kell keresni, amelynek parkolójából pár perc sétával elérhető a tó, amelyet sokan a magyar Plitvicének is neveznek a színe, valamint a tavacska és a patak zöld környezete és vízesése miatt.
Fénykép: www.josvafo-ofalu.hu