Skip to content

UNEXMIN GeoRobotics

A Bell-sziget furcsaságai – 2. rész – Víz alatti világok – 20. rész

    Az előző részben bemutattuk kicsit a helyszínt, és a Halloween jegyében a Bell-sziget gonosz tündéreiről olvashattatok. Ebben a részben a bányászatról, és természetesen az itt kísértő szellembányászokról esik szó.  

    A sziget földöntúli lakói a sziget történelmének termékei. Wabana városa egykor pezsgő vasbányász közösségnek adott otthont. Lakossága a második világháború előtt közel tizenhatezer fővel érte el a csúcsot, ahol az ír, angol, skót, német, észt és roma etnikumok keveredése a legendák és a folklór egyedülálló koktélját hozta létre.

    A rémtörténetek terjedésén azonban nem csodálkozunk, ha belegondolunk a korabeli bányászok munkakörülményeibe. Heti hat napot dolgoztak 10-12 órás műszakokban a föld alatt a vaksötétben, ahol nem volt mosdó, rendes étkezés, tiszta levegő. Kezdetben csupán egy gyertya volt a fejükre erősítve, ami némi tompa fényt ugyan adott, de ezt leszámítva lényegében teljes sötétségben dolgoztak. A sötétben az emberek félnek, így hajlamosak mindenfélét látni és hallani. A karbidlámpák csak az 1910-es évek elején jelentek meg. Az akkumulátoros lámpák csupán a 30’-as évek második felében terjedtek el. A technika fejlődése azonban furcsa módon éppenhogy növelte a bányászat áldozatainak számát, de erről majd a következő részben olvashattok.

    A szigeten hat nagy bánya működött, ebből az egyes és ötös számú a felszínen, a kettes, hármas, négyes és hatos számú a föld alatt. A földalatti bányákba vezető aknák 2 km hosszan is haladnak lefelé, míg az egyes alagutak 5-8 km hosszúságúak is lehetnek. Ezek a mai napig igen komoly veszélyt hordoznak magukban, hiszen egy esetleges beomlás olyan földrengéshez vezethet, amely akár egy cunamit is kiválthat a környéken. Mindez megelőzhető, illetve megjósolható, ha egy bányászrobotot leküldünk, és felmérjük vele a vízalatti járatok állapotát. Azonban nem csupán felhagyott vízalatti bányákról van szó, hanem már-már vízalatti múzeumról is, hiszen rengeteg szerszám, vasérckocsi, sínek, és egyéb kincs maradt lent, amelyet a vízzel való elöntés egy darabig ugyanolyan jól konzervál, mint a már említett mexikói okkerbányákat. A legközelebbi részben a kísértések helyszíneiről, azaz magukról a bányákról tudhattok meg bővebb információt!

    fénykép: www.canadiangeographic.ca